Bejegyzések

Bejegyzések

Függőségek – mitől függ, aki függ?

Saját tapasztalatom is az, hogy nagyon sok kliensem családjában található valamilyen függő, függőséggel élő -vagy már pont ezért: nem élő- hozzátartozó. Általánosságban azt tudom hozzátenni, hogy: minden függőség kialakulásának hátterében a valódi emberi kapcsolat hiánya áll. A későbbi függőséget okozó szer, tárgy, vagy akár kapcsolat mindig ennek a valódi kapcsolatnak az illúzióját adja, vagy egy időre “feledteti” annak mardosó hiányát… A végső stádiumok előtt még megoldható ennek az állapotnak elsősorban a megfelelő kezelése, de bizonyos Bővebben…

Szerző: Csizi András | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Munka vagy hivatás?

vagy „sz(h)ivatás”? Szinte alig találkozom olyan klienssel -függetlenül a hozott problémától- aki szereti a munkáját. Sokszor hallott mondat, hogy: “semmi kedvem reggel bemenni, dehát muszáj valamivel pénzt keresni”. Közben fel sem tűnik, hogy ez a mondat -lehet, hogy már generációk óta- egy un. korlátozó hiedelem, miszerint “a munka csak valami muszáj dolog…pénzt keresni csak így lehet”. Pedig lehet másként is élni! Az ehhez vezető úton viszont sokan kihagyják a legfontosabbat: az önismeretet. A magam történetéről Bővebben…

Szerző: Csizi András | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Rajongás, istenítés a kapcsolatokban

na, de meddig? A rajongás bizonyos mértékig, ideig fontos és szükséges ahhoz, hogy kialakuljon a kötődés a másikhoz, de ha tartósan marad fenn az “istenítés”, kritika és reális értékelés nélkül, az mindenképpen tünet. Ugyanis ez már egy gyermeki pozíció ami ugyan kényelmes tud lenni, de megakadályozza a felnőtt kapcsolódást… #csiziandras (Fotó forrása: https://www.pexels.com)

Szerző: Csizi András | Közzétéve: telt el a közzététel óta

A túlféltő szülő – kit félt valójában?

nem a gyereket… A túlféltő szülő valójában nem a gyereket félti, hanem attól fél, hogy saját maga alkalmatlan lenne az adott szituáció, történés kezelésére. Ezért csitítja, fogja vissza, mert minden ami hirtelen, kiszámíthatatlanul történik, az valójában számára ijesztő. Sajnos ebbe bele tartoznak az érzelmek is: “ne kiabálj, ne rohangálj, ne hülyéskedj stb” így szoktatva rá a gyereket arra, hogy fogja vissza, fojtsa el az indulatait és legyen visszafogott, megfontolt, racionális… Milyen lesz az ilyen felnőtt? Bővebben…

Szerző: Csizi András | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Hogy lesz a jószándékból bántalmazás?

Nem csak a verés bántalmazás! Bántalmazott gyerekként: a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy milyen sok év(tized) alatt tud csak gyógyulni mindaz, amit a szülők, a felnőttek (pl óvónők, tanítónők) -a saját traumájuk feldolgozása helyett- elkövettek… Úgy gondolom felelősek azért, amit és ahogy tettek függetlenül attól, hogy szándékos volt, vagy “jószándékból”…a trauma attól még trauma annak, aki elszenvedi. Másrészt: ahhoz nem kell pszichológiai képzettség, hogy egy szülő belássa: tilos verni egy gyereket, tilos durván szidalmazni, megalázni, Bővebben…

Szerző: Csizi András | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Elköteleződés…de hova is? Származási család vs új család?

Az elköltözés még nem jelent leválást a származási családról… Nagyon sokszor találkozom olyan “felnőttekkel”, akiket a szülő valójában nem engedett felnőni, így lelkileg gyermekek maradtak…Hogy vannak ők az elköteleződéssel? Van, hogy ez nem is tűnik fel elsőre, mert a kötődés szálai sokkal mélyebben vannak és pl. csak olyan “ártatlan dolgokban” nyilvánulnak meg, hogy a vasárnapi ebéd még mindig anyunál van, minden fontos kérdésben anyut kell megkérdezni, holott a „gyermek” már 40+ Látszólag nincs jelentősége és Bővebben…

Szerző: Csizi András | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Elégedetlenség vagy elégedettség

Miért is nem vagyunk elégedettek? Sokan teszik fel a kérdést magunknak, hogy miért nem elégedettek a munkájukkal, magukkal mikor amúgy egész jól keresnek?  Ez mindig együtt jár azzal, hogy van valami jelenbeli ok, aminek ha majd vége, akkor jobb lesz. Pl: „Most ugyan sok a munka, de ha vége lesz annak a nehéz projektnek, utána jobb lesz.” „Most amit csinálok, már unalmas, de rövidesen előléptetnek.” „Ez nehéz év volt, de jön a karácsonyi szünet, majd Bővebben…

Szerző: Csizi András | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Szülő gyerek kapcsolat: Mit várhat a szülő a gyermekétől – és mit nem?

A rövid válasz az, hogy: semmit! Egy olyan cikk kapcsán jutottak eszembe a lenti gondolatok, ami egy súlyosan alkoholista -és sejthetően több személyiség problémával küzdő- anya és fia kapcsolatába enged betekintést. Úgy gondolom, hogy -ha nem is ilyen súlyos mértékben- nagyon sokan vannak lelki szempontból hasonló “csapdában”, amikor a saját szülő(kö)n próbálnak segíteni, sőt: megmenteni. Természetesen nem arról van szó, hogy nem szabad, nem kell segíteni, hanem azt érdemes végiggondolni, hogy valóban segítség-e az, amit Bővebben…

Szerző: Csizi András | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Az Apa szerepe

Nos, a magam részéről: nem vagyok híve annak, hogy „fentről” mondjanak meg bármit is, hogy mikor, mit szabad/lehet/kell tenni a gyereknevelésben. Más területen sem, de itt pláne nem, mert a fejlődéslélektan elég egyértelmű leírásokat ad arról, hogy a gyermeknek milyen életkorban, pontosan mire van szüksége, nem kell „kitalálni”… Úgy gondolom, hogy az állam szerepe az lehet, hogy elérhető, ésszerű kereteket, támogatást, lehetőséget biztosítson arra, hogy egy család maga döntse el, hogy mikor, ki, mennyit szeretne Bővebben…

Szerző: Csizi András | Közzétéve: telt el a közzététel óta