családterápia
Van gyereknevelés valójában? Szerintem nincs… Ugyanis úgy gondolom, hogy minden megszületett gyermekben az az -egymással összefüggő- alapvető vágy él, hogy megismerje önmagát és a világot. A szülőknek ezt a folyamatot lenne kötelességük támogatni. Ehelyett viszont sajnos az történik, hogy a szülők: – jobban tudják, hogy mire van szüksége a gyereknek Bővebben……
Az éretlen, “fel nem nőtt szülő” sokszor identitásnak választja a szülőséget (mivel addig képtelen volt megtalálni a sajátját), ezzel viszont együtt jár, hogy képtelen biztonságot nyújtani gyermekének. Sőt, súlyosabb esetekben (ki)használni kezdi, szülői tulajdonságokat, tetteket vár a el gyermekétől, hiszen ő maga lelkileg még gyermek… A másik gyakori alaphelyzet, amikor Bővebben……
A parentifikáció -a gyerek kénytelen a szülő szülőjévé válni- nem ritka jelenség. Sokak azt gondolják, hogy ez csak akkor alakul ki, ha pl. a szülő tartósan megbetegszik, vagy alkoholista, vagy netán az egyik szülő meghal, vagy válás estén, tehát jól látható, egyértelmű dolog történt, ami miatt a gyerek idő előtt kénytelen Bővebben……
Miért bomlik meg a családi egyensúly, ha valaki terápiára kezd járni? Mivel a család, mint minden rendszer egyensúlyra törekszik, így ha egyik eleme -ebben az esetben az, aki egy terápia folyamán másként kezd viszonyulni, mások lesznek az igényei stb- megváltozik, az egész rendszer kikerül addigi egyensúlyi állapotából, hiszen nem tölti Bővebben……
miért mentjük fel a bántalmazó szülőt/nagyszülőt? Olvastam is, de saját megfigyelésem is az, hogy sokszor valami furcsa mindent és mindenkit felmentő attitűd jellemzi a családon belül az egymáshoz való hozzáállást, sőt: “a család -főleg a szülők/nagyszülők- szent és sérthetetlen”, bármi is történik… Ennek van egy lélektani magyarázata, miszerint egy gyermek, Bővebben……
na, de meddig? A rajongás bizonyos mértékig, ideig fontos és szükséges ahhoz, hogy kialakuljon a kötődés a másikhoz, de ha tartósan marad fenn az “istenítés”, kritika és reális értékelés nélkül, az mindenképpen tünet. Ugyanis ez már egy gyermeki pozíció ami ugyan kényelmes tud lenni, de megakadályozza a felnőtt kapcsolódást… #csiziandras Bővebben……
Az elköltözés még nem jelent leválást a származási családról… Nagyon sokszor találkozom olyan “felnőttekkel”, akiket a szülő valójában nem engedett felnőni, így lelkileg gyermekek maradtak…Hogy vannak ők az elköteleződéssel? Van, hogy ez nem is tűnik fel elsőre, mert a kötődés szálai sokkal mélyebben vannak és pl. csak olyan “ártatlan dolgokban” Bővebben……
A rövid válasz az, hogy: semmit! Egy olyan cikk kapcsán jutottak eszembe a lenti gondolatok, ami egy súlyosan alkoholista -és sejthetően több személyiség problémával küzdő- anya és fia kapcsolatába enged betekintést. Úgy gondolom, hogy -ha nem is ilyen súlyos mértékben- nagyon sokan vannak lelki szempontból hasonló “csapdában”, amikor a saját Bővebben……
Első írásom a szakdolgozatom egy rövidített kivonatát tartalmazza, mely egy fiatal nővel folytatott másfél éves segítő kapcsolatot ír le -természetesen az ő írásbeli engedélyével, megváltoztatott nevekkel, helyszínekkel. A címe: „Nem vagyok jó anya” Első fejezet: A témaválasztás indoklása: „Az élet vezérfonala a saját tapasztalataink folytonosan változó, egyre magasabb szintű megértése Bővebben……
Nincs olyan ember, akit valamilyen formában ne érintene, érintett volna a párkapcsolatok témája, –kit közelről, mélyebben, érzékenyebben, kit távolról, felületesen- mégis úgy látom, hogy ennek ellenére nagyon kevés az olyan megalapozott ismeret ebben a témában, ami a hétköznapi szinteken is hasznosítható lenne. Pedig ha tisztába lennénk legalább a fő jellemzőivel, Bővebben……