Olvastam is, de saját megfigyelésem is az, hogy sokszor valami furcsa mindent és mindenkit felmentő attitűd jellemzi a családon belül az egymáshoz való hozzáállást, sőt: “a család -főleg a szülők/nagyszülők- szent és sérthetetlen”, bármi is történik…

Ennek van egy lélektani magyarázata, miszerint egy gyermek, kiszolgáltatottsága révén csak úgy tud viszonyulni a szüleihez -a kamasz kor kezdetéig- hogy: “nem haragudhatok arra, akitől az életem függ”. Erre természetesen a szülők viselkedése is ráerősíthet.

Ez mindaddig rendben is lenne, amíg a család valóban biztonságot, védelmet, melegséget jelent.

De ha bántalmazó, fenyegető, kiszolgáltatott a légkör, akkor óriási a tiltás az oldódás útjában, mert megmarad felnőtt korban is a félelem attól, hogy újra bántalmazni fognak…inkább hallgatok, szenvedek…

Nagyon mélyen be tud ivódni a lélekbe…akkor is, ha már semmi kézzelfogható realitás nincs mögötte…fogva tart…

#csiziandras

(Fotó forrása: https://www.pexels.com)