gyereknevelés
Munkám során sokszor hallom azt a mondatot, hogy: „stressz-evő vagyok”. A jelenség azt takarja, hogyha az illető stressz helyzetbe kerül, szinte ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy egyen, mert ha nem, nem tud megnyugodni. És valóban, nincs semmilyen más képessége, eszköze arra, hogy úrrá legyen a számára kellemetlen vagy éppen megoldhatatlannak Bővebben……
Ha valaki „felnőtté vált” ugyan, de nem nőtt fel, vagyis nem találta meg a saját identitását -mert pl. ebben nem tudták/akarták támogatni a szülei- könnyen csúszik bele abba a hibába, hogy majd a saját maga által alapított családban találja meg azt. Hiszen az „elég erős identitás-képző” tényező, hogy XY felesége/férje Bővebben……
Ha egy adott szülő figyelmét, világának központját gyermeke tölti ki, később miért csodálkozik, hogy kamasz/felnőtt gyermeke ezért nem hálás lesz, hanem a saját világának központjában is saját maga lesz? Ergo: én-központú/önző lesz… Magyarázat: amilyen a szülő, olyan a világ. Ha a „világ központja” én vagyok, akkor ez lesz a Bővebben……
Az önismereti folyamat egyik -egyértelmű- eredménye az, hogy megismerem önmagam, vagyis: megtapasztalom, hogy az a kép, amit -elsősorban- a szüleim alkottak rólam, az -bár „nyomokban tartalmazza”, de- nem feltétlenül egyenlő a valós énemmel. Ebből következik, hogy szabaddá válok, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy felszabadultam, megszabadultam a belső -eredetileg Bővebben……
Van gyereknevelés valójában? Szerintem nincs… Ugyanis úgy gondolom, hogy minden megszületett gyermekben az az -egymással összefüggő- alapvető vágy él, hogy megismerje önmagát és a világot. A szülőknek ezt a folyamatot lenne kötelességük támogatni. Ehelyett viszont sajnos az történik, hogy a szülők: – jobban tudják, hogy mire van szüksége a gyereknek Bővebben……
A parentifikáció -a gyerek kénytelen a szülő szülőjévé válni- nem ritka jelenség. Sokak azt gondolják, hogy ez csak akkor alakul ki, ha pl. a szülő tartósan megbetegszik, vagy alkoholista, vagy netán az egyik szülő meghal, vagy válás estén, tehát jól látható, egyértelmű dolog történt, ami miatt a gyerek idő előtt kénytelen Bővebben……
miért mentjük fel a bántalmazó szülőt/nagyszülőt? Olvastam is, de saját megfigyelésem is az, hogy sokszor valami furcsa mindent és mindenkit felmentő attitűd jellemzi a családon belül az egymáshoz való hozzáállást, sőt: “a család -főleg a szülők/nagyszülők- szent és sérthetetlen”, bármi is történik… Ennek van egy lélektani magyarázata, miszerint egy gyermek, Bővebben……
Nem csak a verés bántalmazás! Bántalmazott gyerekként: a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy milyen sok év(tized) alatt tud csak gyógyulni mindaz, amit a szülők, a felnőttek (pl óvónők, tanítónők) -a saját traumájuk feldolgozása helyett- elkövettek… Úgy gondolom felelősek azért, amit és ahogy tettek függetlenül attól, hogy szándékos volt, vagy “jószándékból”…a Bővebben……
Az elköltözés még nem jelent leválást a származási családról… Nagyon sokszor találkozom olyan “felnőttekkel”, akiket a szülő valójában nem engedett felnőni, így lelkileg gyermekek maradtak…Hogy vannak ők az elköteleződéssel? Van, hogy ez nem is tűnik fel elsőre, mert a kötődés szálai sokkal mélyebben vannak és pl. csak olyan “ártatlan dolgokban” Bővebben……
Miért is nem vagyunk elégedettek? Sokan teszik fel a kérdést magunknak, hogy miért nem elégedettek a munkájukkal, magukkal mikor amúgy egész jól keresnek? Ez mindig együtt jár azzal, hogy van valami jelenbeli ok, aminek ha majd vége, akkor jobb lesz. Pl: „Most ugyan sok a munka, de ha vége lesz Bővebben……