Egy olyan cikk kapcsán jutottak eszembe a lenti gondolatok, ami egy súlyosan alkoholista -és sejthetően több személyiség problémával küzdő- anya és fia kapcsolatába enged betekintést.

Úgy gondolom, hogy -ha nem is ilyen súlyos mértékben- nagyon sokan vannak lelki szempontból hasonló “csapdában”, amikor a saját szülő(kö)n próbálnak segíteni, sőt: megmenteni.

Természetesen nem arról van szó, hogy nem szabad, nem kell segíteni, hanem azt érdemes végiggondolni, hogy valóban segítség-e az, amit és ahogy vár(nak), adunk, vagy valami más!? Nem lehet, hogy kölcsönös függés-támaszkodás, – különböző félelmek miatt- van mögötte?

Ugyanis nagyon gyakori jelenség, hogy a szülő úgy gondolja, -sőt van, amikor ki is mondja, hogy: “azért vállaltam gyereket, hogy legyen, aki majd idős koromra gondozzon”- hogy azért, mert ő felnevelte a gyereket, a gyerek “tartozik neki”, kötelessége visszaadni abból, amit kapott.

Pedig ez lélektani szempontból nem így van! Böszörményi-Nagy Iván (https://hu.m.wikipedia.org/…/B%C3%B6sz%C3%B6rm%C3%A9nyi…) magyar származású pszichiáter, családterapeuta -azóta tanított- nézetei szerint: a szülők döntöttek arról, hogy gyereket szeretnének, tehát: kötelességük mindent olyat megadni neki, ami -adott életkori szakaszának megfelelően- az egészséges testi-lelki fejlődésükhöz szükséges. Nem többet, de nem is kevesebbet. A több, az “plusz”, a kevesebb árt!

Ezzel szemben a gyermek -mivel nem volt “döntési pozícióban”- csak jogosultságokkal rendelkezik -joga van mindezt megkapni és jogtalan, ha nem kapja meg- kötelessége viszont ezért nincs visszafelé a szülők felé, hanem: “előre -a következő generációnak- adja tovább” majd, amit kapott.

Amikor felnő, a szülő-gyerek viszonynak át kellene alakulnia felnőtt-felnőtt viszonnyá, amiben mindegyik fél szabad akaratából van jelen, nem azért, mert “tartoznak egymásnak” vagy mert így szokás.

Ahogy az elején is utaltam rá: szabad akaratomból dönthetnek úgy, hogy pl. elmegyek egyszer ősszel felvágni a tüzelőt télire, mert a szüleim idősek és így segítek, de nem kötelező és nem biztos, hogy minden ősszel elmegyek. Erre ők sem számíthatnak, hanem nekik is úgy kellene szervezniük az életüket, hogy megoldják idős korukra is a boldogulásukat.

Természetesen a szülőnek sem kötelessége a felnőtt gyereket “pátyolgatni”, “mama-hotelben” tartani…

#szulogyerek #gyerekneveles

#csiziandras

(Fotó forrása: pixabay.com)