Nagyon sokszor találkozom olyan “felnőttekkel”, akiket a szülő valójában nem engedett felnőni, így lelkileg gyermekek maradtak…Hogy vannak ők az elköteleződéssel?

Van, hogy ez nem is tűnik fel elsőre, mert a kötődés szálai sokkal mélyebben vannak és pl. csak olyan “ártatlan dolgokban” nyilvánulnak meg, hogy a vasárnapi ebéd még mindig anyunál van, minden fontos kérdésben anyut kell megkérdezni, holott a „gyermek” már 40+

Látszólag nincs jelentősége és miért is ne lehetne vasárnap „otthon” (ez is érdekes kérdés: otthon vs itthon?) ebédelni, viszont ezek mindig annak tünetei, hogy a felnőtt még láthatatlan szálakkal az eredeti, származási családhoz kötődik (más szavakkal: az elsődleges elköteleződés a származási családhoz van) így az új kapcsolata csak „másodlagos” kötődés lesz, ami sosem lesz annyira erős, mint az elsődleges. Sőt időről-időre és konkrét esetekben lojalitási konfliktust eredményez: anya érdeke, problémája stb. a fontosabb vagy páré?

#csiziandras

(Fotó forrása: pixabay.com)