Bejegyzések

Bejegyzések

Nárcisztikus kapcsolatban

„Egy nárcisztikus sosem gyógyul párkapcsolatban” (Dr. Bánki György pszichiáter) Ebből következik, hogy ha valaki azzal a reménnyel megy bele egy kapcsolatba, hogy “majd én segítek neki/miattam megváltozik”, biztosan kudarcra van ítélve… Egy nárcisztikus mellett -is- érdemes teljesen egyszerű kérdéseket feltenni magunknak ahhoz, hogy megfelelő döntést tudjunk hozni: – Jobban érzem magam vele, mint a kapcsolat előtt? – Felszabadultabb/kiegyensúlyozottabb vagyok vele, mint nélküle? – Biztonságban érzem magam vele/bízhatok benne? – Támogat abban, hogy megvalósítsam magam/álmaim/vágyaim? – Bővebben…

Szerző: Csizi András | Közzétéve: telt el a közzététel óta

A megfelelési kényszer paradoxona…

Lásd a képen a szöveget és: …ha abból a vágyból indulok ki, hogy önmagamért szeressenek, ez pont azért nem valósul meg soha, mert elkezdem akarni, hogy a lehető legjobb legyek, formálom magam, vagy csak jónak láttatom magam, de közben nem veszem észre, hogy ezzel azt üzenem magamnak -és tudattalanul kifelé is mindenkinek- amit valójában teszek: „azt kérem mindenkitől, hogy csak úgy szeressen, ha jó vagyok, mert én is csak így szeretem magam. Ha nem jól Bővebben…

Szerző: Csizi András | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Terápiás cél vs eredmény

Miért nem érjük el a célt sosem? A hozzám fordulók szinte 100%-a -miután elmondja mi a problémája- azzal folytatja, hogy: „…és azt szeretném, ha nem így működnék/megszűnne a problémám”. Erre azt szoktam mondani, hogy: „akkor sajnos nem tudok segíteni…” A kezdeti „sokk” után azért hozzáteszem, hogy ÍGY nem tudok segíteni, ugyanis ha célokat tűzünk ki egy lelki folyamatban, akkor pontosan azt csináljuk, mint amit -vélhetően, aztán persze kiderül: valóban is!- a szülők is tettek vele: Bővebben…

Szerző: Csizi András | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Az éretlen szülő nem nyújt biztonságot

Az éretlen, “fel nem nőtt szülő” sokszor identitásnak választja a szülőséget (mivel addig képtelen volt megtalálni a sajátját), ezzel viszont együtt jár, hogy képtelen biztonságot nyújtani gyermekének. Sőt, súlyosabb esetekben (ki)használni kezdi, szülői tulajdonságokat, tetteket vár a el gyermekétől, hiszen ő maga lelkileg még gyermek… A másik gyakori alaphelyzet, amikor a szülő súlyosan elhanyagolja a gyereket, aki kénytelen lesz idő előtt felnőni, felnőtt szerepeket magára vállalni, saját magáról gondoskodni, ha életben akar maradni Mindegyik következménye: Bővebben…

Szerző: acsizi | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Elégedettség – jelen, vagy jövő idő?

Nagyon sokakra jellemző az a látszólag “ártatlan” hozzáállás a dolgokhoz, hogy: “majd, ha…” Pedig minden itt és most történik, itt és most érezzük. Ha pl. a jelenben nem vagyunk elégedettek, akkor nem az a fő kérdés, hogy “mi/ki kell ahhoz, hogy elégedett legyek?”, hanem az, hogy “mi/ki az ami/aki megakadályoz abban, hogy elégedett legyek?” #csiziandras (Fotó forrása: pixabay.com)

Szerző: acsizi | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Ki is nárcisztikus valójában?

Elgondolkodtató: hol tartunk önismeretben? Nagyon könnyen eshetünk abba a hibába, hogy -több mai divatos cikk elolvasása után- először „diagnosztizálunk” (úgy, hogy egy valós diagnózis egy gyakorlott szakembernek is több alkalmas találkozás, tesztelés stb. utáni elemzés eredményeként tud csak megszületni) a párunkra mutogatunk, hogy azért szenvedünk mellette, mert ő nárcisztikus. De addig ritkán jutunk el, hogy magunknak feltegyük azt a kérdést, hogy vajon miért pont ilyen társat választottunk, és miért is vagyunk még mindig vele? És Bővebben…

Szerző: acsizi | Közzétéve: telt el a közzététel óta

A parentifikáció – a szülő szülőjévé válni

A parentifikáció -a gyerek kénytelen a szülő szülőjévé válni- nem ritka jelenség. Sokak azt gondolják, hogy ez csak akkor alakul ki, ha pl. a szülő tartósan megbetegszik, vagy alkoholista, vagy netán az egyik szülő meghal, vagy válás estén, tehát jól látható, egyértelmű dolog történt, ami miatt a gyerek idő előtt kénytelen saját magát és akár a szülőjét is ellátni. Valójában viszont sokkal mélyebb okokra vezethető vissza ez a jelenség. Újabb, csecsemőkön végzett vizsgálatok szerint a parentifikáció Bővebben…

Szerző: acsizi | Közzétéve: telt el a közzététel óta

A kényes családi egyensúly…

Miért bomlik meg a családi egyensúly, ha valaki terápiára kezd járni? Mivel a család, mint minden rendszer egyensúlyra törekszik, így ha egyik eleme -ebben az esetben az, aki egy terápia folyamán másként kezd viszonyulni, mások lesznek az igényei stb- megváltozik, az egész rendszer kikerül addigi egyensúlyi állapotából, hiszen nem tölti be azt a szerepét, amit a család „osztott ki neki”, vagy addig kénytelen volt magára venni. Első reakcióként az szokott történni, hogy a tagok azt Bővebben…

Szerző: acsizi | Közzétéve: telt el a közzététel óta

A bántalmazó család is szent?

miért mentjük fel a bántalmazó szülőt/nagyszülőt? Olvastam is, de saját megfigyelésem is az, hogy sokszor valami furcsa mindent és mindenkit felmentő attitűd jellemzi a családon belül az egymáshoz való hozzáállást, sőt: “a család -főleg a szülők/nagyszülők- szent és sérthetetlen”, bármi is történik… Ennek van egy lélektani magyarázata, miszerint egy gyermek, kiszolgáltatottsága révén csak úgy tud viszonyulni a szüleihez -a kamasz kor kezdetéig- hogy: “nem haragudhatok arra, akitől az életem függ”. Erre természetesen a szülők viselkedése Bővebben…

Szerző: Csizi András | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Kötődés vagy függőség? – Emberi kapcsolat vs kütyük

Mi történik valójában, ha a gyerek kezébe “kütyüt” adok, hogy “megnyugodjon” és nekem is legyen egy kis nyugtom? 1. Kötődés helyett függőséget alakítok ki 2. A gyerek nem megnyugszik, hanem “lemerevedik”, befeszül fizikai és lelki értelemben is És mi ennek a következménye? 1. Azt tanítom ezzel, hogy ha bármi baja van, forduljon egy géphez emberi kapcsolat helyett 2. A pár óra látszólagos nyugalom után visszakapok egy frusztrált, feszült, ideges gyereket, akinek -egy idő után- elvonási Bővebben…

Szerző: Csizi András | Közzétéve: telt el a közzététel óta