Munkám során sokszor hallom azt a mondatot, hogy: „stressz-evő vagyok”. A jelenség azt takarja, hogyha az illető stressz helyzetbe kerül, szinte ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy egyen, mert ha nem, nem tud megnyugodni. És valóban, nincs semmilyen más képessége, eszköze arra, hogy úrrá legyen a számára kellemetlen vagy éppen megoldhatatlannak Bővebben…
Ha egy adott szülő figyelmét, világának központját gyermeke tölti ki, később miért csodálkozik, hogy kamasz/felnőtt gyermeke ezért nem hálás lesz, hanem a saját világának központjában is saját maga lesz? Ergo: én-központú/önző lesz… Magyarázat: amilyen a szülő, olyan a világ. Ha a „világ központja” én vagyok, akkor ez lesz a Bővebben…
Az önismereti folyamat egyik -egyértelmű- eredménye az, hogy megismerem önmagam, vagyis: megtapasztalom, hogy az a kép, amit -elsősorban- a szüleim alkottak rólam, az -bár „nyomokban tartalmazza”, de- nem feltétlenül egyenlő a valós énemmel. Ebből következik, hogy szabaddá válok, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy felszabadultam, megszabadultam a belső -eredetileg Bővebben…
A lenti összefoglaló csak egy rövid, gondolatébresztő a sémákról, amik -reményeim- segítik önmagunk működésének mélyebb megértését. Induljunk ki abból, hogy mit is jelent a kifejezés? A séma: egyfajta mintázatot, sztereotípiát jelent. Ide tartoznak olyan -tárgyi- sémák is, mint pl. van egy már kialakult, belsővé vált képem az asztalról. Ez lehetővé Bővebben…
Az éretlen, “fel nem nőtt szülő” sokszor identitásnak választja a szülőséget (mivel addig képtelen volt megtalálni a sajátját), ezzel viszont együtt jár, hogy képtelen biztonságot nyújtani gyermekének. Sőt, súlyosabb esetekben (ki)használni kezdi, szülői tulajdonságokat, tetteket vár a el gyermekétől, hiszen ő maga lelkileg még gyermek… A másik gyakori alaphelyzet, amikor Bővebben…
Nagyon sokakra jellemző az a látszólag “ártatlan” hozzáállás a dolgokhoz, hogy: “majd, ha…” Pedig minden itt és most történik, itt és most érezzük. Ha pl. a jelenben nem vagyunk elégedettek, akkor nem az a fő kérdés, hogy “mi/ki kell ahhoz, hogy elégedett legyek?”, hanem az, hogy “mi/ki az ami/aki megakadályoz Bővebben…
Elgondolkodtató: hol tartunk önismeretben? Nagyon könnyen eshetünk abba a hibába, hogy -több mai divatos cikk elolvasása után- először „diagnosztizálunk” (úgy, hogy egy valós diagnózis egy gyakorlott szakembernek is több alkalmas találkozás, tesztelés stb. utáni elemzés eredményeként tud csak megszületni) a párunkra mutogatunk, hogy azért szenvedünk mellette, mert ő nárcisztikus. De Bővebben…
A parentifikáció -a gyerek kénytelen a szülő szülőjévé válni- nem ritka jelenség. Sokak azt gondolják, hogy ez csak akkor alakul ki, ha pl. a szülő tartósan megbetegszik, vagy alkoholista, vagy netán az egyik szülő meghal, vagy válás estén, tehát jól látható, egyértelmű dolog történt, ami miatt a gyerek idő előtt kénytelen Bővebben…
Miért bomlik meg a családi egyensúly, ha valaki terápiára kezd járni? Mivel a család, mint minden rendszer egyensúlyra törekszik, így ha egyik eleme -ebben az esetben az, aki egy terápia folyamán másként kezd viszonyulni, mások lesznek az igényei stb- megváltozik, az egész rendszer kikerül addigi egyensúlyi állapotából, hiszen nem tölti Bővebben…