Lásd a képen a szöveget és: …ha abból a vágyból indulok ki, hogy önmagamért szeressenek, ez pont azért nem valósul meg soha, mert elkezdem akarni, hogy a lehető legjobb legyek, formálom magam, vagy csak jónak láttatom magam, de közben nem veszem észre, hogy ezzel azt üzenem magamnak -és tudattalanul kifelé Bővebben…
Miért nem érjük el a célt sosem? A hozzám fordulók szinte 100%-a -miután elmondja mi a problémája- azzal folytatja, hogy: „…és azt szeretném, ha nem így működnék/megszűnne a problémám”. Erre azt szoktam mondani, hogy: „akkor sajnos nem tudok segíteni…” A kezdeti „sokk” után azért hozzáteszem, hogy ÍGY nem tudok segíteni, Bővebben…
Az éretlen, “fel nem nőtt szülő” sokszor identitásnak választja a szülőséget (mivel addig képtelen volt megtalálni a sajátját), ezzel viszont együtt jár, hogy képtelen biztonságot nyújtani gyermekének. Sőt, súlyosabb esetekben (ki)használni kezdi, szülői tulajdonságokat, tetteket vár a el gyermekétől, hiszen ő maga lelkileg még gyermek… A másik gyakori alaphelyzet, amikor Bővebben…
Nagyon sokakra jellemző az a látszólag “ártatlan” hozzáállás a dolgokhoz, hogy: “majd, ha…” Pedig minden itt és most történik, itt és most érezzük. Ha pl. a jelenben nem vagyunk elégedettek, akkor nem az a fő kérdés, hogy “mi/ki kell ahhoz, hogy elégedett legyek?”, hanem az, hogy “mi/ki az ami/aki megakadályoz Bővebben…
Elgondolkodtató: hol tartunk önismeretben? Nagyon könnyen eshetünk abba a hibába, hogy -több mai divatos cikk elolvasása után- először „diagnosztizálunk” (úgy, hogy egy valós diagnózis egy gyakorlott szakembernek is több alkalmas találkozás, tesztelés stb. utáni elemzés eredményeként tud csak megszületni) a párunkra mutogatunk, hogy azért szenvedünk mellette, mert ő nárcisztikus. De Bővebben…
A parentifikáció -a gyerek kénytelen a szülő szülőjévé válni- nem ritka jelenség. Sokak azt gondolják, hogy ez csak akkor alakul ki, ha pl. a szülő tartósan megbetegszik, vagy alkoholista, vagy netán az egyik szülő meghal, vagy válás estén, tehát jól látható, egyértelmű dolog történt, ami miatt a gyerek idő előtt kénytelen Bővebben…
Saját tapasztalatom is az, hogy nagyon sok kliensem családjában található valamilyen függő, függőséggel élő -vagy már pont ezért: nem élő- hozzátartozó. Általánosságban azt tudom hozzátenni, hogy: minden függőség kialakulásának hátterében a valódi emberi kapcsolat hiánya áll. A későbbi függőséget okozó szer, tárgy, vagy akár kapcsolat mindig ennek a valódi kapcsolatnak Bővebben…
vagy „sz(h)ivatás”? Szinte alig találkozom olyan klienssel -függetlenül a hozott problémától- aki szereti a munkáját. Sokszor hallott mondat, hogy: “semmi kedvem reggel bemenni, dehát muszáj valamivel pénzt keresni”. Közben fel sem tűnik, hogy ez a mondat -lehet, hogy már generációk óta- egy un. korlátozó hiedelem, miszerint “a munka csak valami Bővebben…
na, de meddig? A rajongás bizonyos mértékig, ideig fontos és szükséges ahhoz, hogy kialakuljon a kötődés a másikhoz, de ha tartósan marad fenn az “istenítés”, kritika és reális értékelés nélkül, az mindenképpen tünet. Ugyanis ez már egy gyermeki pozíció ami ugyan kényelmes tud lenni, de megakadályozza a felnőtt kapcsolódást… #csiziandras Bővebben…
Az önismereti folyamatban -is- csak ez létezik: ha képes vagyok nézőpont váltásra, és nem minősíteni, értékelni -pláne nem egyedüli valóságnak hinni- azt, amit éppen tapasztalatok, akkor a (ön)valóság megmutatja magát olyannak, amilyen. #csiziandras